“Közösségeinknek jellé kell válniuk, amely azt mutatja, hogy a gyengeséget és a különbségeket nemcsak fenyegetésként, hanem kincsként fogadhatjuk.” (Jean Vanier)
Az életközösség célja nem csupán az odafordulás a sebesült ember felé, hanem annak megmutatása is, hogy a sérült ember másféle: másféleségében teljes értékű, tökéletes. Nem csak gondoskodásra szoruló, de gondoz is minket. Nem csak szeretetet kér, de szeretetet is ad. Fájdalmainak, örömeinek kifejezőeszköze egy különös erejű, már-már nyelv nélküli nyelv. Meg kell értenünk szavukat gesztusaikkal önmagukat kendőzetlenül mondják el.
Szükség van barátokra, akik szolgálataikkal, adományaikkal segíteni tudják közös ügyünket, illetve termékeink megvásárlásával támogatják közösségünket. Szükségünk van segítőkre is, akik vállalják, hogy legalább egy évig a lakóotthonban élnek és dolgoznak.
A Garai Ház Alapítvány 1992-ben jött létre azzal a céllal, hogy hátrányos helyzetű, illetve lelki nehézségek között élő – elsősorban fiatalok, és gyermekek – számára gyógyító hetek szervezését végezze, valamint hátrányos helyzetű csoportok – különösen a helybeli értelmi fogyatékosok otthonának lakói – társadalmi esélyegyenlőségét elősegítse. A hátrányos helyzetű, sérült emberek támogatása kiterjed a környéken családban élő sérült fiatalokra is.
1993-tól az alapítvány egy kézműves foglalkoztatót működtet Garán, a református parókia épületében, ahol gyertyakészítés, valamint agyagozás és szőnyegszövés folyik. Ebben a műhelyben dolgoznak a Garai Ház Alapítvány Tarka-Barka Lakóotthonának lakói napi 6 órában.
1999 decemberétől működik a lakóotthon, mely a műhelyben is dolgozó 10 értelmileg akadályozott fiatalnak ad otthont. A név – Tarka-barka – jelzi, hogy tarka-barkák vagyunk, és elrejtve, de szerepel benne annak a közösségnek neve, melynek szellemiségében ezt az életet élni szeretnénk. Jean Vanier alapította Franciaországban a ma már széles körben elterjedt mozgalmat, a Bárkát. A bárka a menekülés, a fennmaradás, a gondoskodás szimbóluma. A Bárka tanúságot tesz arról, hogy a társadalomban a sérültek és az egészségesek kiegészítik egymást. Közös életük érték és áldás.
A hétköznapokat, a hétvégéket és az ünnepeket együtt töltjük. Sokat kirándulunk és játszunk. Próbálunk úgy élni, mint egy család, mert ha az ember nem érzi, hogy szeretik, megkeményedik. Fontos, hogy mindenki megtalálja a helyét ebben a közösségben, és felajánlja ajándékait a többiek számára.
Minden napot közösen fejezünk be, imádsággal. Csütörtökönként eljönnek a barátaink is, hogy együtt imádkozzunk, beszélgessünk, játszunk.
A Garai Ház Alapítvány Tarka-barka Lakóotthona és foglalkoztatója évek óta az állami normatívából, az adó 1 %-os felajánlásából, pályázatokból, és számtalan jószándékú, segítőkész ember adományából tartja fenn magát. A szociális szférát érintő állami megvonások intézményünket sem kíméli, az intézmény megmaradása érdekében sok munka vár ránk ebben az esztendőben is.
Videós bemutatkozás itt!